2016. szeptember 1., csütörtök

8.fejezet


A HOLD RABSÁGÁBAN

~TESSA~

 Az este álmatlanul telt. Egész este forgolódtam és mikor végre sikerült el aludnom akkor hangos csörgés keltet ki a nehezen kicsikart álmomból. Álmosan a telefonomért kezdtem kotorászni az ágyam mellett lévő éjjeli szekrényen.

-Hallgattasd már el azt a vackot.-jött egy álmos kiáltás a szoba túl feléből.

-Azt próbálom.-mondom és ülő helyzetbe tornászom maga, hogy jobban el érhessem a hangosan csörgő tárgyat. A telefonom útra kélt az asztalon éppen a föld felé vette az irányt ezért gyorsan utána vetődtem. Elkaptam de helyette én értem földet. Esther mosolygós arca meredt rám a készülék képernyőjéről.

-Halo.-szólok bele a készülékbe.

-Hello álomszuszék.-Esther hangja vidám és friss. Egyáltalán nem olyan mintha most kelt volna.

Hirtelen kivágódik a szobánk ajtaja és Daniel lép be rajta. Szürke melegítő nadrág és egy fekete rövid ujjú pólót viselt. Haja kócos mint ha csak most kelt volna föl.

-Daniel bazd meg van saját szobád miért itt lebzselsz.-kiabálja Angie.-Be törsz ide amikor aludni szeretnék.-Daniel felé hajítja az egyik párnát de ő könnyedén kitért a repülő tárgy útjából.

-Én meg telefonálni.-tápászkodok fel a földről.

-Öhm mi történik ott, és ki az a Daniel, és miért van ott?-sorolja a kérdések egymás után.

-Angie reggeli feszkot csap, az idegesítő osztály társam aki nem tudja az illemet és fasz se tudja miért van itt.-válaszolom.

-UUUU. Nem gondoltam volna hogy ilyen mocskos szád van.-mosolyog kajánul rám.

-Kérlek ha szexeltek ne túl hangosan tegyétek.- Angie hangja fojtottan hangzik a párna alól.

Daniel fel vonja a szemöldökét mintha csak egy kérdést tett volna fel és az én válaszomat várná. Na azt lesheted szép fiú.

-Ne is álmodj róla.-össze húzom a szemöldököm és úgy nézem öt.

-Pedig szoktam.-vigyorog és az ágyamra veti magát. Ami egy hangosat nyekken a súlya alatt.

-Ha lehet ne törd el az ágyam.-mondom dühösen.

-Most komolyan mi folyik ott?-Na baszus meg is feledkeztem Estheröl. Le ültem az ágyra és arrébb löktem Daniel lábát hogy kényelmesen elférhessek. Viszont ö meg a combomra tette. A szememet forgattam mire ö csak egy mosollyal jutalmazott.

-Semmi.-mondom.-Már semmi.-az újaimat vizsgálom mintha csak a világ legérdekesebb dolga volna.

-Öhm. Ok csak azért hívtalak hogy nem-e megyünk el valahova.-motyogja.-Hiányzik a legjobb barátnőm.-bűntudat támad bennem amely keserű ízt hagyott a torkomban.

-Persze.-mondom boldogan.-Tömjük tele a fejünket valami egészségtelen vacakkal majd nyafogjunk hogy nem kellet ennyit zabálnunk mert nagy seggünk lesz tőle.-nevettem el magam amire ö is fel nevetett.- Háromkor?-kérdeztem.

-Jó lesz, de szerintem akkor már most elkezdek valamit keresni amit felvehetek.-mondja aztán leteszi a telefont.

-Szerintem ép hogy jó a segged.-kacsint rám amitől a majd nem elpirultam. Öhm Tessa mi ez a reakció! Hisz a segged stírölte és te meg csak el pirulsz.Menthetetlen vagy...

-Most mi lesz kérdeztem?- dőltem hátra az ágyon. Mivel Daniel hosszában elfoglalja szinte az egész ágyat így amikor keresztbe fekszem félig lelógok róla.

-Hogy hogy mi lesz?-feküdt mellém. Göndör haja minden felé meredezett az fetrengéstől. Rám emelte a tekintetett. Az ablakon besütő kény furcsa alakzatokat vetett az arcára mitől még inkább vonzóbb lett.

-Hát Estherrel?-mondom ki a választ ami inkább kérdésnek hangzik. Felvonja egyik szőke szemöldökét de nem válaszol. Viszont látszik az arcán hogy nagyban gondolkodik.

-Ne hogy meg fájduljon a fejed.-lököm oldalba hogy oldjam a kínos csendet.

Villám sebességgel meg mozdul mellettem. Fél könyökén támaszkodót és félig rajtam feküdt. Testünk össze simult és én éreztem minden egyes négyzet centimétert. Levegőt is elfelejtetem venni annyira meglepet az egész helyzet.

-Te most flörtölsz velem.-suttogja.

Arca csak pár centire van az enyémtől. Mogyoró barna szemei most arany színben ragyognak amelyek jelzik hogy a srác közel sem emberi lény. Meleg lehelete az ajkaimat érik és csak egy hajszál választ el minket attól hogy csókolózunk. Oh és hogy menyire szívesen megtettem volna. Viszont a másik felem meg üvöltött hogy vágjam pofán ezt a seggfejet. Mért van az hogy ez a srác annyira sok és ellentétes érzést kelt bennem. Talán ez lenne az elme baj első tünete?

-Nem.-nyögöm ki és érzem hogy az egészen a lábujjam elvörösödök.

-Kár.-ajkaival megérinti a fülem mögötti érzékeny pontot. Aztán hirtelen legördül rólam. A kellemes meleg bizsergés egy csapásra eltűnik és hideg zuhany ként ér az előbbi dolog.

-Ezt ne merészed még egyszer.- bököm oldalba.

-Mi ért is.-tudom hogy most éppen pimaszul mosolyog amitől most még idegesebb leszek.-Ahogy láttam elégi tetszett neked a helyzet.-hangjában vidámság csendül.

-Mert ne és kész.-mondom dühösen és felülök az ágyban. Remek Tessa ez egyedüli ki fogásod.Na jó lehet nem is akarok jobb kifogást.-Most mi legyen?-kérdezem és egy barna tincset az újaim köré csavarok.

-Hogy hogy mi legyen?-ö is felül és összevont szemöldöke alól néz engem.

-Hát Estherrel.-mondom és egy újabb tincset kezdek el csavargatni.

-Még nem tudok semmit sem róla.-mondja és feltápászkodik az ágyról.-Látogatod jött.-ahogy kimondja kopognak az ajtón.

Felpattanok az ágyról és az ajtóhoz sietek. Gyorsan lesimítom a gyűrött pizsi pólóm és ajtót nyitok. Evan áll az ajtóban fekete póló és farmer párosításban.

- Tessa csak azért jöttem hogy szóljak hogy a mai edzés elmarad.-mondja aztán szemeit a csupasz lábaimra fordítja.-Bár ebben a szerelésben szívesen láttalak volna harcolni.-kacsint rám.

-Miért?-magam elé kapom a kezem bár csak reflex szerűen nem mint ha sokat takarna két kar. Fölég nem a lábaimból.

-Mert igazán jól nézel ki sortban.-egy újabb kacsintás amitől meg érzem az arcomon a bizsergést és tudom hogy elpirultam. Francba.

-Nem az.-persze szorult helyzetben sosincs nagy szám.-Miért marad el az edzés?-kérdezem most már pontosabban fogalmazva.

-Ja. Ma teli hold lesz és a farkasoké az erdő.-válaszolja Evan.-Nem hiszem hogy teli hold alatt össze akarsz futni egyel.-teszi hozzá.

A vállam felet Danielre pillantok. Felvonja egyik szőke szemöldökét és csak vigyorok mint egy tejbe tök. Nos igen bőven elég öt kibírnom az átlagos napban.

-Nem, nem akarok.Viszont úgy látszik egy rúgóra jár az agyunk pont el akartam kérezkedni.-mosolygok rá.

-Most legalább nem kell nemet mondanom neked.-neveti el magát.-Viszont nekem még dolgom van.-már is elindul abba az irányba amerről jött.

-Viszlát Evan.-integetek neki idétlenül. Ö meg rám sem néz csak int egyet. Be csukom az ajtót és azonnal Daniellel találom szembe magam.

-Szóval új hódoló.-hangjában huncutság csillan.

-Csak nem féltékenykedünk.-incselkedek vele. Végre én húzhatom az ö agyát. Oh igen...

-Csak nehogy egy törött karral ébredjen szegény srác.-súgja majd egy szem pillantás alatt eltűnik.

-Ezt most vegyem figyelmeztetésnek?-ki álltok utána. Viszont ő már túl mesze van hogy haljon engem.

Kivágódik a szem közti ajtó és egy dühös Case találom szembe magam.

-Be fognád a szád. Valakik aludni szeretnének.-dühösen össze csapja a kezét amelyek szikrákat hánytak ettől.-Vagy segítsek benne.-dühösen néz engem amelytől kiráz a hideg.

-Bocsi.-aztán gyorsan be csukom az ajtót.

Sóhajtok egy nagyot és a szekrényemhez lépek. Össze akarom szedni a ruháim amit ma viselni akarok. Leveszek egy farmert és egy egy bordó felsőt. Felkapom a zuhanyzáshoz szükséges dolgokat és fehérneműt majd a zuhanyzóba indulok. A fürdő csendes egyedül én vagyok ott a reggeli órának köszönhetően. Be álok a forró zuhany alá és hagyom hogy az izmaim el lazuljanak. Lehunyom a szemem és élvezem a meleg víz kellemes simogatását. Minden aggodalmam elszáll csak meleg köd lepi el az agyam minden egyes zugát. Nem tudom menyi ideig állhattam a zuhany alatt de mire ki jöttem az ujjaim már ráncosak voltak. A hajamat is meg mostam. Felveszem a ruháim és aztán a szobánk felé sétálok. Biztos hogy elég sokáig fürödtem mert a csöndes folyosót felváltja a nyüzsgés zsivaja. A fiatalok folyamatosan egymás szobái közt mászkálnak és izgatottan várják család tagjaikat. Belépek a szobánkba ahol Angie csöndesen ül az ablak előtti padon és  kinti tájat bámulja.

-Hé mi ért ez a szomorú hangulat?-kérdezem és kezem a vállára helyezem.


-Semmi.-kezét a szeméhez kapja és ezzel elárulja hogy sírt.-Csak egy kicsit gondolkodtam.-egy műmosolyt küld felém majd fel áll az ülő helyéről és a telefonjához sétál. Körvonalai enyhén elmosódnak mint ha hirtelen kifakult volna. Hirtelen kopognak az ajtón. De sok látogatónk van ma. Dühösen felrántom az ajtót és a döbbent Esthert találom ott.

-Rossz időzítés?-kérdezi kikerekedett szemekkel.

-Nem csak.-próbálok valami hihető magyarázatot kitalálni de semmi nem jut az eszembe.-Áh semmi.-legyintek végül és be invitálom a szobánkba. Kőrül nézz a kicsi szobába szemét végig futtatja az összes apróságon a szobába. Aztán a tekintete meg akad Angien.

-Szia.-köszön és kezét nyújtja a vörös hajú lány felé.

-Szia te vagy Esther,igaz?-mosolyodik el és ez a mosoly már egyáltalán nem hamis.-Meg ismertelek. Bár élőben egy kicsit nagyobb vagy mint a kamerában.-neveti el magát.

-Hát, az óta nőttem pár centit.-a hüvelyk és a mutató ujját egész közel érintette egymáshoz és ezzel mutatja hogy menyire is gondol.

-Most megyek zuhanyozni mielőtt még elfogy az összes meleg víz.-felkapta sietve a cuccait és elindul az ajtó felé.-Viszont este át jöhetnél beszélgetni.-fordul vissza felénk. Esther bólint és Angie ez után kilép az ajtón.

-Szerintem ebben fázni fogsz.-intek a virágos nyári ruhája felé.-Ez már nem San Francisco.-teszem még hozzá érvelés képen.

Hirtelen újabb kopogás zavart meg minket. Mi van az ajtóra, írva kopogtass ha úgy tartja kedved. Ki nyitom az ajtó és már azon vagyok hogy jól a képébe vágom hogy most már bezárt a bazár. Daniel áll ott és se szó se beszéd ki ránt a szobából.A folyosó vége felé rángat akár hogy is ellenkezek. Esther feje tűnik fel az ajtó nyílásban és kérdőn mered rám."Mindjárt jövök" tátogóm. Megrázza fejét és vissza lép a szobába.

-Daniel ne rángass már.-próbálom kiszabadítani a kezem de vas marokkal tart.

Belök egy a sarkon és körül nézz hogy halhat-e minket valami.Mi után meg bizonyosodott hogy senki nincs a közelünkben csak azután szólalt meg.

-Nyomozgattam egy kicsit és kiderítettem mi is a barátnőd.- suttogja.

-Mi?-a kíváncsiság azonnal utat tör az elmémben.

-Olyan mint én.-mondja.

-Seggfej.-válaszolom amitől egy kicsit meg remeg az ajka széle mintha éppen mosolyogni akarna de végül még sem teszi.

-Édesem most nincs időnk a huncutkodásra.-vág vissza.

-Vérfarkas igaz.-nyelek egyet. A párnappal ezelőtti beszélgetés ugrik be. Vér, erdő. Aztán a felismerés hiszen ma telihold van.-Úristen.-csapok a homlokomra.

-Mi van meg világosodtál.-mondja gúnyosan Daniel.

-Ha, ha, ha nagyon vicces vagy.-válaszolom gúnyosan.-Hogy mondjam el neki ezt az egészet.-kérdezem tőle.

-Hát az már a te gondod.-vágja rá. Hu de nagyon képen törölném.-Viszont az igazság olykor beválik.-teszi még hozzá. Remek tanács zsenikém.

-És mit mondjak neki. Szia Esther ugye tudod hogy csak azért vetteket fel mert vérfarkas vagy. Ja egyébként ma teli hold van és valószínűleg át alakulsz egy nagy kutyává akinek minden vágya hogy az erdőben csaholhasson.-hadartam Danielnek.

-Először is farkas nem kutya és szerintem ez jó lesz.-ajkait az idegesítő félmosolyra húzta. Amit most kedvem lenne letörölni a képpéröl.

-Lehetetlen vagy ugye tudod.-ráztam meg a fejem.

-És te ezért kedvelsz.-vonta fel a szemöldökét.

Csak egy grimasszal válaszolok neki.Aztán újabb kérdés villódzik az agyamban.

-Akkor ma átfog változni.-döbbenek meg.

-Hátigen és szerintem akkor ne legyél a közelébe az új vérfarkasok kezelhetetlenek.-Daniel a szemközti falnak dől és onnan bámul engem.

-Szóval az a tanácsod hogy mondjam el neki hogy vérfarkas aztán fussak.-kérdezem tőle idegesen.

-Hm jó terv.-vakarja meg az állát.

-Kész. Veled nem lehet komolyan beszélni.-csapok a combomra majd a szobánk felé veszem az irányt de megint megragadja a karom és maga felé fordított.

-Ez nem vicc volt.-ragadja meg a vállam óvatosan meg ráz.-Amikor előszór átváltozol a fájdalom szinte elviselhetetlen nem tudod meg különböztetni a barátot az ellenséges.-megint megráz.én már csak tudom át éltem.-hangja most nem gúnyos volt hanem fájdalommal teli.

-Daniel ismerem öt nemfog bántani.-tenyerem az arcára simítom és egy pillanatra el is felejtem hogy menyire idegesítő.

-Nem tudod miket beszélsz.-el lép tőlem és szőke hajába túr.

-Miért nem tudnám mit beszélek.-hangom idegesen hasit a csendbe.

-Fogd már fel nélküled meg hal itt mindenki. Nem játszhatsz csak úgy az életeddel.-szinte már üvölt.

-Nem játszadozok. Tudok magamra vigyázni.-érzem hogy az elektromosság végig áramlik rajtam.

Túl ingerült vagyok és ezért nem vagyok képes irányítani amit teszek. Daniel hirtelen a falnak csapódik és nem mozdul. Szemei kikerekednem. Szétnyitom az ökölbe szorult kezem amit idáig észre sem vettem. Daniel erőtlenül hull le a láthatatlan láncok fogságából.Aztán otthagyva öt a szobám felé sietek. Az ajtó előtt Esther áll, gyorsan elkapom a kezét és kifelé rángatom. Ki ebből a hülye iskolából. Ki ebből a hülye és örült életből.

-Hé Tessa mindjárt kitéped a kezem a helyéről.-szól Esther és megpróbál kiszabadulni a szorításból. Viszont én nem engedtem. Végigrángattam az aulán ahol a sok szempár szegeződik ránk de ez engem egyáltalán nem izgat. Kilépek a kapun és csak akkor veszek egy nagy levegőt amikor a szabadban vagyok és nem az iskola falain belül. Teszek egy lépést a köves  járdán a nagy kapu felé de érzem hogy egy erő vissza húz.

"Ne menj"

Súgja egy hang. Az iskola vagy talán egy szellem egy ismerős hangján, de lehet hogy csak a lelkiismeretem. Vissza nézek az iskolára miközben Estherrel a főkapu felé baktatunk. Mindegyikük élete a te válladon nyuszik. A fene egye meg minek bíztak rám egy ekkora dolgot még csak gyerek vagyok. Egy utolsó pillanat és kilépek a kovácsolt vaskapun és egy időre gyedül hagyom az iskolát.

***

A BorsMenta kávéház egy csendes kis utcában kapott helyet. A kis épületet belengi a különböző  teák és más meleg italok illata. A hely úgy van berendezve mint egy kis otthonos nappali. Fenyőfa asztalokkal és székekkel amelyen krémszínű párna van és bézs színű asztal terítő. Mindegyik asztalon más-más virágokkal. Estherel egy napraforgós asztalnál ültünk.

-Mi volt ez a kirohanás mintha csak valami rosszat tett volna az a srác.-vág bele a közepébe Esther.

Rossz dolgot tett volna? Csak elmondatta véleményét? Óvni próbált? Nem tudom azt tudom hogy már a hideg is kiráz ha arra gondolok hogy megint vissza kell mennem oda.De vissza fogok menni így is úgy is csak meg kell nyugodnom egy kicsit.

-Semmit nem tett.-hazudom és máris a bűntudat mardos tőle.-Viszont mi ért is erről beszélünk.-terelem a témát.-Hogy érzed itt magad?-kérdezem tőle.

-A szoba társam aszem valami Cora. Sötét barna haj kék szemek és nagy cinizmus.-vágja rá.

-Az osztálytársam. Tényleg ismered már a saját osztályod?-újabb kérdéssel bombázom.

-Reménykedtem benne hogy a te osztályodba kerülök de sajnos a másikba kerültem. Viszont még nem találkoztam velük.-ajkait vonallá préseli. az ajtó feletti csengő csilingelve jelzi hogy újabb vendég érkezett. az ajtóra kapjuk a tekintetünket. A bátyám áll az ajtóban és le húzza fejéről a kapucniját.

-Az a hülye Angol időjárás.-ült le háborogva mellénk. A szomszédunkban ülö idös hölgy azonnal oda kapta a fejét. Szemüvege mögül szúrós szemmel nézett ránk.

-Ha lehet ne használd itt egy mondatban azt hogy "hülye és Angol".-mondom a bátyámnak aki csak egy vállrándítással válaszol erre.

-Hm meg nézem a csini szöszit,a pultnál.-mondja és már el is tűnt az asztalunktól.

-Tipikus Toby.-mondjuk egyszerre Estherrel amin mindketten felnevetünk.

-Mit adhatok a hölgyeknek?-kérdezi a pincér akinek a hangja nagyon ismerős.

-Aaron?-kérdezem mert amikor felnézek a pincére Aaron szőke feje néz vissza rám.

-Tessa?-kérdezi vissza és ö is ugyan olyan döbbent mint én.

-Esther.-kiált fel a barátnőm aki ezzel próbálja oldani a feszültséget.

-Te mit keressél itt?-kérdezem tőle.

-Itt dolgozok.-mondja büszkén és megveregeti a mellényén lévő kitűzött amin a neve állt.

-Ti ismeritek egymást?-kérdezi Esther és erősen Aaront fixírozza.

-Osztálytársak vagyunk.-vágja rá Aaron.-Te ki vagy.-teszi hozzá és most ő nézi meg Esthert aki egy kicsit el is pirul ennek eredménye képen.

-Esther most kezdtem itt a sulit.-hangja halk volt és bizonytalan.-Öhm vagyis igazából tegnep.-még soha nem láttam ilyen bizonytalanak.

-Bocsi csajok máskor szívesen pletyiznék veletek de most nemigen érek rá.-mondja majd meg kocogtatja az irattömböt amit a kezében tartott.-Mit adhatok?-kérdezi.

-Egy kamillás teát.-válaszolom ö meg sebesen le írja.

-Egy cappuccinot.-mondja Esther és a szalvétát cincálja közben.

-Redben. Egy pillanat és jövök.azzal elsiet a pult felé.

Esther meg sem szólat csak az asztalra kitett tea süteményt majszolta csendben. Mire ki hozták az italainkat vagy négyet meg evett. Aaron letette Esther elé a cappuccinot. Elém egy bögrét egy tálcán amin még volt egy kicsi kancsó, cukor és egy szelet citrom. Sejthette hogy nem szeretem tejjel így azt nem is hozott.

-Hé ki a lány a pultban.-kérdeztem tőle mi előtt még el sietett volna.

-A növérem. Miért?-vonta fel a szemöldökét.

-Öhm semmi.-vágtam rá gyorsan mielőtt még meg vissza kérdezhetne a teám felé fordítottam a figyelmem. Egy vállvonással tovább is sietett a következő vendéghez. Esther továbbra sem szólalt meg. Kitöltöttem
magamnak a forró italt aminek menyei illata volt és kedvem szerint izésítettem.


-Esther neked tetszik Aaron.-kérdeztem.

-Mi de hogy is.-kezét azonnal az arcához kapta hogy eltakarja a vörös foltot ami befutotta az arcát.

Nem firtattam tovább ezt a kérdést mert nem akartam hogy kínosan érezze magát. Toby nem is jött vissza az asztalunkhoz hanem egész végig Aaron nővérével beszélgetett és flörtölt. Mi meg semmiségekről csevegtünk. Mire mindketten meg ittuk az italainkat és kibeszéltük magunkat már lassan szürkülni kezdet és úgy éreztem ideje vissza menni a suliba még akkor is ha nem igazán volt kedvem. Kifizettük a számlát majd kiléptünk a csípős Angliai szürkületbe. Az eső halkan szitált miközben az utunkat az iskola felé vettük. Mire el értük a vaskaput már  lassan a hold is feljött. Az erdő mellet sétáltunk amikor Esther hirtelen felsikoltott.

-Esther mi a gond?-kérdeztem tőle. Viszont nem válaszolt térdre rogyott és ujjait görcsösen a fejére szorította.

-Annyira fáj.-hangja rekedt volt és egy újabb sikoly tört fel a torkából.


Aztán egy olyan hang amelytől a hideg is kirázott. Csonttörések éles hangja visított fel a csöndben. Esther négykézláb  állt és ruhája felszakadt ahogy teste megpróbálta felvenni az új alakot. Bőre hullámzott csontjai eltörtek és újra formálódtak. Feje ernyedted lógott haja a koszos sáros földet súrolta. Egy újabb sikoly és én be hunytam a szemem mert már nem bírtam tovább figyelni a fájdalmait. Térdre estem és arcomat a tenyerembe temettem. Mire a sikolyok elcsendesedtek addigra én is gyűjtöttem elegendő bátorságot ahhoz hogy kinyithassam a szemem. A könnyek forrón csorogtak le az arcomon és mikor kinyitottam egy farkas arca nézett vissza rám. Szemei aranyszínben úsztak barna bundája alatt izmok hullámoztak ahogy megfeszítette amint észrevette hogy őt bámulom. Karom felé akartam nyújtani amit ő támadásnak fogott fel és vicsorogva hátrálni kezdett. Esther ne tedd ezt Tessa vagyok a legjobb barátod. Sugallom neki de ő rám se hederít. Izmai meg feszülnek ahogy a támadásra készül.Hirtelen egy test ugrik közénk ezzel meg akadályoz hogy rám ugorjon Esther. Az aranybarna farkas mellém ül és onnan vicsorog a másikra. Daniel.Csak ő lehet tudom. Esther fel vonyít és az erdő felé veszi az irányt. Utána akarok rohanni de Daniel nem engedi. Hideg farkas orrát a kulcsontómnak nyomja és egy nagyot szippant. Ujjaim a puha bundába mélyesztem és át ölelem a nagy farkast. Orromat megtölti a vizes föld, a fenyő és az erős pézsma illat. Elengedem a farkast aki hátra veti fejét és utána az erdőbe veti magát hogy együtt lehessen a fajtársaival. Letörlöm a kicsorduló könnyeket és magamban össze egyeztetem Esther arcát azzal a farkaséval aki meg aki támadni.Olyan nehéz azt az arcot aki egész eddig csak egy lányvolt bele illeszteni ebbe a furcsa világba. Egy vijjogó hang szakít meg a gondolkodásból. A fekete holló a szemközti fán ül és kicsi fekete szemeit rám mereszti. Egy ideig néz majd szárnyait kitárva elrepül a sötét éjszakába. Nekem mára elég volt ez a nap lépteim az iskola felé meg szaporázom hogy hamarabb be érhessek a meleg ágyikómba,

Halihó minden kinek. Remélem ez a rész tetszett nektek és elé izgalmas volt a következő részben kitekintünk egészen a titokzatos idegenig aki meg figyeli Tessát remélem várjátok már.

Mai kérdéseim:
1.Daniel szimpatikus nektek? ( ha nem miért/ha igen miért)
2.Esther jó farkas lesz szerintetek?
3.Várjátok már a kövi részt?

Következő rész tartalmából( E/3 személyben): 
A fekete holló csöndben száll le az ódon kastély ablakára. Gazdája már várta a jelentést. A lány meg fordul és barna haja sötét fátyol ként lebegi körbe.
-Hát itt vagy Ivan.-hangja dühös és ingerült. Csettint egyet és a holló egy fiatal férfivá váltózik. Fejét lehorgassza még véletlenül sem néz úrnőjének szemébe, tisztelet tudóan előtte térdel és vár hogy meg szólítsák.
-Beszélj Ivan.-csattan rá a lány.A fiú gyorsan fel áll de még mindig nem néz a szemébe.-Meg találtad.-jön az újabb kérdés a lánytól.
-Meg.-feleli és sötét szemeit az úrnőjére fordítja aki felkacag örömében.


Ölel: RAPOSA

2 megjegyzés: